2021.11.20.
Borongós, szürke időjárás fogadott bennünket Körösrév faluban, amikor a határában leparkoltunk. A Révi-szorosban tör át a Körösfőnél eredő Sebes-Körös a hegyek között, mintegy 4 km-en keresztül, kanyarogva a mészkő szirtek között. Hajdanán ez volt Erdély egyik legfontosabb kapuja. Az Alföld felé itt szállították a folyón úsztatva a fát, sót és egyéb termékeket. A Tündérvárnál, ami egy a sziklába épített erős torony volt, kötöttek ki a tutajok és itt rendezték a vámot. Az itt található barlangban tárolták vám ellenértékét. A szorosban található keskeny utat 1870 óta a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal foglalja el, amely felfedte a nagyközönség előtt is a szoros természeti szépségeit. Számos kisebb-nagyobb barlang található a sziklafalakban. A legismertebb a révi Zichy-barlang a Sebes-Körös szurdokvölgyének középső részén található. Patak folyik keresztül rajta, amely a kijáratnál látványos vízesést formájában zúdul a mélybe. A barlangot a MÁV pályafelvigyázója, Rév természeti szépségeinek szerelmese, Handl Károly fedezte fel, aki barangolásai során észrevette, hogy szárazság idején, amikor a vízesés hozama lecsökken, a víz fölött, a sziklában üreg keletkezik, amelyből denevérek szállnak ki és be. Ebből megsejtette, hogy nagyobb barlang bújhat meg a vízesés felett, ezért értesítette az Erdélyi-Szigethegység turizmusának atyjaként számontartott Czárán Gyulát, aki 1903. november 10-én dinamitot robbantott a sziklánál, ezzel feltárta a barlangot. Czárán és Handl a szintén szenvedélyes természetjáró Veress István helybeli református lelkipásztorral közösen lépett be először a barlangba, ezt követően került sor az első hidak és falépcsők elhelyezésére. A látványosságot 1905-ben nyitották meg a látogatók előtt, az átadáson Czárán Gyula vezette az első turistacsoportot a járatokban. A barlangon átfolyó patakról kiderült, hogy a Tíz falusi-fennsíkon lévő, mintegy 4 km-re légvonalban lévő Pokol-barlangban tűnik el a föld alatt. Vízfestéses módszerrel kiderítették, hogy 14 óra szükséges a víz átjutásához, ember még nem tudott átjutni.
Ennyit röviden a „tudományról”. Mint már említettem borús volt az ég felettünk. Eső eshetett a megelőző napokban, csúszós sáros volt az ösvény, ami meredeken vitt fel bennünket a sziklafal tetejére. Mint karmatlan macska a bádogtetőn, úgy csúszkáltunk. Mellénk szegődött egy hatalmas fekete-fehér kutya, talán német dog lehetett. Bár németül nem értette a vezényszavakat, magyarul se, lehet süket volt. De jött velünk szótlanul, s rendületlenül. Szép látvány fogadott bennünket amikor elértük az első kilátópontot, a szikla szélét óvatosan közelítettük meg, a mészkövön szinte minden csúszik amikor nedves. Csendes volt a késő őszi erdő, csak a lépteink zaja és a beszélgetésünk zavarta fel a csendet. Nem sokan járják már ezt az amúgy népszerű környéket. A zordabb időjárás sokakat elrettent a természetjárástól, bár ez nem is gond, kevesebb szemét és nem odavaló ember kevésbé terheli a környezetet. Ösvényünk hullámozva osont a hegyen a lehullott falevelek között, előbb a Rózsás-barlang mellett haladtunk el, majd a Kereszt-kilátónál megálltunk egy rövid ebédszünetre. Innen igen szép kilátást kapni a Sebes-Körösre. Meredeken visz tovább felfelé az utunk a Bujdosók-barlangjáig. Itt akár még bivakolni is lehetne, de nem ez volt a célunk. Innen még egy meredek, csúszós emelkedő és a sziklafal tetején vitt tovább utunk. Szerintem ez a szorosnak az egyik leglátványosabb része, szinte sziklaélen visz lefelé vagy éppen felfelé az utunk, több érdekes résszel. Leérve a Sonkolyos előli oldalra egy felhagyott bányában érkezünk le a vasút szintjére. Itt egy hosszú alagútban megy át a vasút a sziklában, mi ezt megkerülve a folyóparton lévő ősvényen tettük meg. Fájó szívvel konstatáltuk, hogy mennyire tele van szeméttel a Körös. Így inkább a felettünk lévő sziklákra vetettük szemünket, milyen érdekes volt, hogy az elébb még fent ettük az ebédünket, most meg lentről csodáljuk ezeket a hatalmas sziklákat. De itt már sínen voltunk a szó szoros értelmében is, hogy mihamarabb elérjük a korábban említett Zichy-barlangot, hisz, ha itt járunk ezt kihagyni nem szabad, bár már sokszor voltam bent, de még mindig érdekes. A barlangász bódéból elénk jött a vezető, s bennem nagy hiány támadt, hisz nem a megszokott vezető jött elém üdvözölni, hanem számomra ismeretlenek, bár tudtam róla, hogy megváltozott a helyzet, de mégis hiányzott valaki, akit megszoktam és barátnak tekintettem. S bár csak ritkán találkoztam vele, de úgy beszélgettünk, mintha mindig is ismertük volna egymást. Itt engedje meg az olvasó, hogy megemlékezzek az általam csak Misi bácsinak hívott barátomról Kál Géczi Mihályról, aki ez év februárjában hagyott itt minket, hogy az égi barlangokban vezesse az odalátogatókat. Több mint húsz évig vezette a barlangi túrákat nagy szakételemmel és szeretettel beszélt a barlangról. Isten nyugasztaljon Misi Bácsi! Visszatérve a mához és a barlanghoz, vezetőnk végig vezetett a látogatható részen, elmondta a tudnivalókat, majd elbúcsúztunk. Ezt követően leereszkedtünk a Zichy-vízeséshez, majd vissza a vasút vonalához. Még megnéztük a Tündérvárat, s hamarosan visszatértünk a parkolóba. Ez a Révi-szoros is olyan, hogy az ember többször is szívesen ellátogat ide, aki nem volt szinte kötelező, aki volt annak meg ajánlott! A túra táv kb.8 km., a szintemelkedés 500 méter.